-
Tetők történelme
Amióta az ember létezik, szüksége volt menedékhelyre és védelemre a természet alkotó elemeivel szemben. A történelem során a tetők az adott természeti erőforrásokból készültek. A barlanglakók gyeptetővel fedték be barlangjaikat, mely szárazföldből és növényekből készült. Ezek a korai menedékhelyek jó szigetelést biztosítottak, de sajnos nem védtek a férgek ellen és nem voltak vízállóak.
A kutatások kimutatták, hogy Kínában használtak először mázas agyagból készült cseréptetőt 5.000 évvel ezelőtt. Görögországban és Babilonban lapos cserepet használtak 4000-től 5000 egy évvel ezelőttig. A rómaiak már Krisztus előtt 100-ban is hoztak Angliába agyagcserép változatokat.
Időszámításunk után 735 körül kifejlesztetették a nádtetőt és azt használtak. A fazsindelyek 300 évvel később kerültek használatba. A tűz terjedésének megakadályozásának érdekében, a 12. századi John király egy törvényt iktatott be Londonban, miszerint a lakók a nádtetőt agyagcserépre kellett lecseréljék.
Az agyagcserép ipari gyártása a 19. században kezdődött. 100 évvel később voltak először a konkrét cseréptetők használva, amikor színezőanyagotis használtak, hogy ezek hasonlítsanak az agyagcseréphez.
A korai 1970-es években Németország elkezdte fejleszteni és értékesíteni az első zöldtető rendszert. Az aszfalt a 19. században jelent meg. Gyorsan ismert termékké vált, mert lehetséges gyári mennyiségben és jó áron gyártani.
A legnagyobb változások a tetőzési anyagokat illetően az elmúlt 200 évben történtek. Bár, általában az emberek a környezetük által rendelkezésükre bocsájtott anyagokat használják. Fa és fém Észak –Amerika déli részén használatos, pala pedig északkeleten, a fa közép nyugaton és cserép Észak- Amerika délnyugati részén.
Már láthatóak technikai fejlesztések az üveg, polimer és szmogfelszívó cserepeknél is. Ki tudja mi lesz a megszokott tetőfedő a közel jövőben. Az energia spórolás irányzatával kétségtelenül érvényesülést fogunk látni a környezetbarát tetőzési módszereknél.